A tavasz tal�n alkalom arra is, hogy v�giggondoljuk, h�nyszor sz�letik �jj� a m�v�sz, aki est�r�l est�re el�nk �ll, sz�rakoztat, gy�ny�rk�dtet, felemeli sz�v�nket, lelk�nket. Milyen k�l�n�s, misztikus is ez a hivat�s! Ki m�snak adatik meg, hogy egy szem�lyben lehessen emberi l�tform�k v�gleteinek megform�l�ja, �t�l�je?  Igen �m – hallom szinte az ellenvet�st -, de van egy nagy h�tr�ny is, m�gpedig az, hogy nem v�ltoztathat. A rosszat, a b�nt is ugyan�gy kell est�r�l est�re elk�vetnie, �s nincs feloldoz�s, megtisztul�s. Dehogyis nincs! A sz�n�sz azzal, hogy megmutatja nek�nk mi az, amit rosszul tett az adott figura seg�t, hogy magunk elker�lj�k a hasonl� �letcsapd�kat. Tan�t okosabbnak lenni, emberhez m�lt� m�don �lni.  Itt a megtisztul�s, katarzis! K�zben pedig maga  is tiszta marad, hiszen j�t cselekedett. Nem k�nny� a sz�n�szi l�t. Ezerf�le ember jellemvon�sait kell alaposan ismernie, azt is, amivel maga nem azonosul. Nagyfok� �rz�kenys�g, lelki gazdags�g n�lk�l pedig hiteltelen volna mindaz, amit el�nk t�r. Nagy a felel�ss�ge �s ennek tudat�ban �lnie nem h�tk�znapi teher. �gy azt�n id�nk�nt a sz�npadon k�v�l is j�tszhat kicsit, de hiszen sz�m�ra sz�npad az eg�sz vil�g… Ez az �lete, hisz benne! Ez�rt v�llalja nap mint nap a f�raszt�, sokszor keserves �s k�nokkal teli �jj�sz�let�st a sz�n�sz – �s ez�rt tart ki mellette h�s�gesen a n�z�. 

* Ez az �r�som eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.