Nagyon neh�z id�szak ez. Minden �t�rt�kel�d�tt, biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkat megv�ltoztatott.
   M�rcius 10-�n megtartottuk a „P�ratlan p�ros” bemutat�j�t, majd a m�snapi el�ad�st, de ezut�n a n�z�k sz�m�ra bez�rt a sz�nh�z. Furcsa, ijeszt� �llapot volt, noha mi m�g egy h�tig bemehett�nk, pr�b�lhattunk a k�vetkez� bemutat�ra. Nem fogom elfelejteni, amikor 16-�n, kedden eld�lt, hogy le kell �llni „A nagymama” pr�b�ival is - aminek �n vagyok a s�g�ja. �ltem a sz�npadon, n�ztem az �res n�z�teret �s potyogtak a k�nnyeim... Senkinek nem k�v�nom, amit abban a pillanatban meg�ltem. Igaz�b�l el sem hittem. A k�vetkez� reggeleken rendre �gy keltem fel, hogy ez csak egy �lom, egy rosszul meg�rt sz�ndarab. Nem lehet igaz. Vannak, akik sz�m�ra ugyan�gy megy az �let tov�bb, naponta bej�rnak a munkahely�kre, mint kor�bban. De �n nem tehetem!
   Nagyon hi�nyzik a Sz�nh�z – egy nagy csal�d, az �n csal�dom -, az illata, a pr�b�k, az el�ad�sok, koll�g�k. A k�z�ns�g tapsa �s szeretete. Minden pillanatban gondolok arra, mikor telhet meg �jra a n�z�t�r... Igyekezt�nk megtenni, amit tudtunk, voltak online sz�veg �sszemond� pr�b�k, hetente egy-egy el�ad�st k�zvet�tett�nk a sz�nh�z k�z�ss�gi oldal�n, a m�v�szek ugyanott vide�kat tettek k�zz�, T�r�k Tam�s �l� szobakoncerteket tartott… de nagyon hi�nyoznak a szem�lyes tal�lkoz�sok. A koll�g�kkal, a n�z�kkel. Addig nem tudunk m�st tenni, mint v�rni, �s b�zni, hogy min�l hamarabb �jra felg�rd�l a f�gg�ny. 
Szecsk� Andrea