Dimanopulu Afrodit� az 1988/89-es �vadt�l tagja az egri G�rdonyi G�za Sz�nh�z t�rsulat�nak.

 R�gen nem lehetett a f�iskola ut�n Budapestre szerz�dni, k�t �vig k�telez� volt vid�ken j�tszani. Ez azt is mag�val hozta, hogy az �sszes direktor j�rta a vid�ki sz�nh�zak bemutat�it, tele volt a n�z�t�r a szakm�val, igazgat�kkal, rendez�kkel, n�zt�k az el�ad�sokat. Persze nem felt�tlen�l csak a fiatalokat. Megl�ttak egy j� karaktersz�n�szt, epizodist�t, szerz�d�st aj�nlottak… Nagy volt a forg�s, a pezsg�s. Ma - j� esetben - megn�zz�k mi sz�n�szek egym�st… Az els� �vben, amikor itt voltam, egyszer�en azt �reztem, ebben a kisv�rosban ha v�gigmegyek az utc�n, mintha valami budapesti nagy m�v�sz lenn�k. Vadidegenek meg�ll�tottak azzal, mennyire tetszett nekik valami, k�rdezt�k, mikor l�tnak �jra, vagy elmondt�k, hogy „�n abban az el�ad�sban mag�t jobban el tudtam volna k�pzelni”, vagy „abban nem mag�nak kellett volna…”  K�zvetlenek voltak. Nyilv�n ez att�l volt, hogy az ember k�z�tt�k �lt – mentem a kis kosarammal a piacra… Nagyon j�l �reztem magam a v�rosban, megnyugtat� volt �s eszem �g�ban sem volt elmenni – pedig h�vtak nem is egyszer, de �n azt gondoltam, itt van dolgom.
   Nekem sokat adott, hogy itt maradtunk. Persze kellenek �j impulzusok ahhoz, hogy az ember tudjon mag�b�l �j dolgokat el�kapargatni, de ehhez kell egy sz�nh�zvezet� vagy egy rendez� is, aki azt mondja, j�, ezt m�r l�ttuk t�le, adjunk neki valami homlokegyenest m�st. Most p�ld�ul Beke S�ndor rendez�s�ben j�tszom a Vesztett �denben. Az a karakter az �letben annyira t�vol t�lem, mint Mak� Jeruzs�lemt�l �s m�gis szeretem, mert keresem benne, hogy mit mi�rt csin�lt - az igaz�t…
   Meg lehet �julni �gy is, hogy �j koll�g�k hoznak �j impulzusokat. Nem felt�tlen�l kell k�lt�zni hozz�.