�ltal�nosan igaz, hogy egy-egy �j sz�nh�zi produkci� a k�z�ns�g el� ker�l�sekor m�g nincs igaz�n a legjobb form�j�ban, az az �llapot n�h�ny el�ad�ssal k�s�bb k�vetkezik be. Ez hol mark�nsabban, hol kev�sb� vehet� �szre. A premierek k�l�n�s izgalm�t adja viszont, hogy (eltekintve a nyilv�nos f�pr�b�t�l), akkor lehet el�sz�r lem�rni a fogadtat�st. O’Neill Utaz�s az �jszak�ba c�m� dr�m�j�t a bemutat�n �s az azt k�vet� 3. el�ad�son l�ttam. A m�sodik alkalommal meggy�z�bbnek tal�ltam. De igaz�b�l arr�l szeretn�k most �rni, hogy mit tapasztaltam a n�z�t�ren.
   Szomor�, hogy vannak, akik m�r eleve es�lyt sem adnak komolyabb m�fajoknak, kiz�r�lag csak a k�nnyed sz�rakoz�s hely�nek tekintik a sz�nh�zat, s ha dr�ma bemutat�r�l van sz�, el sem j�nnek. Annak ellen�re, hogy az ut�bbi �vek m�sorpolitik�ja szem el�tt tartotta a k�nny� sz�rakoz�s ir�nti ig�nyt, s a musical, operett, v�gj�t�k bemutat�k mellett – legal�bbis a nagysz�npadon, de a k�z�ns�g d�nt� r�sze (k�zt�k valamennyi b�rletes) oda j�r, s nem a st�di�ba – t�bbnyire olyan darabokat �ll�tott sz�npadra a „nehezebb” m�fajokb�l is (Az �reg h�lgy l�togat�sa, R�me� �s J�lia…), amelyek m�gis k�nnyebben befogadhat�ak s van bizonyos n�pszer�s�g�k.
   Ezek ut�n k�vetkezett az Utaz�s az �jszak�ba. J�, hogy k�vetkezett – mondom �n -, mert sz�nes�tette a m�sorpalett�t �s mert a sz�nh�znak igenis nem egyszer�en a sz�rakoztat�s a feladata, hanem szembes�t�s „az �lettel”, �s az a j�, ha min�l sz�lesebb sk�l�n mozognak (korban, szerz�kben, m�fajban, st�lusban) az el�ad�sok. Az a j�, ha ezt eg�szen k�nnyed form�ban is �s nyersen, mellbev�g�an, elgondolkodtatva, felkavarva is teszi. Akkor is, ha sz�nh�zhoz csak az elm�lt n�h�ny �vben szokott k�z�ns�g sz�m�ra sokkol� lehet ez a nyersess�g, hangoss�g. A sz�nh�z ilyen is!