Fordította: Mészöly Dezső

Fotó: Gál Gábor

Mollie Ralston: Babócsai Réka
Giles Ralston: Nagy András
Christopher Wren: Kardos Kristóf
Mrs. Boyle: Saárossy Kinga, Jászai-díjas
Metcalf őrnagy: Vókó János
Miss Casewell: Nagy Fruzsina Lilla
Mr. Paravicini: Baranyi Péter
Trotter felügyelő: Radvánszki Szabolcs
Jimmy: Bóta Benett / Almádi Mátyás

Díszlet: Horesnyi Balázs
Jelmez: Harák Judit
Ügyelő: Ujhelyi Réka
Súgó: Németh Nikoletta
Rendezőasszisztens: Blaskó-Saárossy Zsófia
Rendező: Kiss József Jászai-díjas

 

   Krimi a Gárdonyi Géza Színház színpadán. A színháztörténet leghosszabb ideje műsoron lévő darabja, 1952-ben mutatták be, s a londoni St Martin's Theater túl van már a 28.000 előadáson! Természetesen a szerző személye a nagy siker elsődleges garanciája, de hiába volna mesterien bonyolított a történet, ha a közreműködők nem tennék ugyancsak magas színvonalon a dolgukat. Az egri színpadon ritka vendég a bűnügyi történet - akartam írni, de közben máris eszembe jutott három másik is, igaz a legrégebbi ezek közül még 1994-ben volt. Huszonöt év, ha átlagot számolunk, nagyjából 6 évente egy (a mostanit is számolva), gyakrabban tényleg nem is kell.
   Robert Thomas Szegény Dániel című darabja az első a sorban. Akkoriban egy ideig a színház egyes produkcióinak bemutató előadását nem a székhelyén, hanem a megye nagyobb településein tartotta, így láttam a Szegény Dánielt először Hevesen, s most, ahogyan visszagondolok rá, előttem van Váli Zita alakítása, akit sajnos ma már még névről sem ismer a közönség... Ezután hosszú idő múlva jött a következő  eszembe jutó előadás (az átlagszámítás tehát itt nagyon csalóka), 2009 - Raymond Chandler: Elkéstél, Terry. Ezt követte 2013-ban a Hajmeresztő - nyomozás a közönséggel, Paul Portner műve, most pedig az Egérfogó.
   Amiről igen keveset, szinte semmit sem árulhatok el, hiszen ha nem így tennék, olyan információkat osztanék meg, amelyek elrontanák az este izgalmát. Az előadás végén egyébként meg is kérik a közönséget - akárcsak a Szegény Dániel végén tették -, hogy tartsa meg a titkot, senkinek semmit ne áruljon el. Így csak annyit mondhatok, Babócsai Rékának, Baranyi Péternek, Kardos Kristófnak, Nagy Andrásnak, Nagy Fruzsina Lillának, Radvánszki Szabolcsnak, Saárossy Kingának, Vókó Jánosnak (nem a színlap sorrendjében, hanem ábécé rendben) és a rendező Kiss Józsefnek, sikerült a feszültséget megteremteni még számomra is, aki pedig ismerte a cselekményt (egyszerűbben fogalmazva, én tudtam előre, ki a gyilkos), ismerőseim pedig, akikkel utána beszélgettem, azt mondták, őrá egyáltalán nem gyanakodtak.
    Itt igazából mindenki főszereplő, epizód alakítások nincsenek, mindenkire koncentrálni kell, de mégis vannak, akik jobban magunkra vonják figyelmünket, így hát most két olyan "apróságot" említek csak meg, amelyekre érdemes kicsit külön is figyelni, az egyik Nagy Fruzsina Lilla szigorú szemeinek folytonos ideges ide-oda mozgása, szavak nélkül is jellemezve az általa játszott figurát (akinek tökéletesen más, szigorúságával első pillantásra tökéletesen ellentétesnek látszó jellemvonását viszont megismerhetjük a rádió muzsikájára lejtett könnyed, vidám táncából) és Kardos Kristóf szorongásokkal, gátlásokkal teli alakjának szépen sikerült pillanatait.